A magas hőmérsékletű ötvözetek fő osztályozása

A magas hőmérsékletű ötvözött anyagok hagyományos osztályozása a következő három módszeren alapulhat: a mátrixelem típusa, az ötvözeterősítés típusa és az anyagalakítási módszer szerint.
1. Mátrixelem típusa szerint
(1) Vasalapú, magas hőmérsékletű ötvözet
Vasalapú, magas hőmérsékletű ötvözetek, más néven hőálló ötvözött acélok. Mátrixa Fe elem, és kis mennyiségű Ni, Cr és egyéb ötvözetelemek adják hozzá. A hőálló ötvözött acél a normalizálási követelményei szerint martenzitre, ausztenitre, perlitre, ferrit hőálló acélra stb. osztható.
⑵ Nikkel alapú, magas hőmérsékletű ötvözet
A nikkel alapú magas hőmérsékletű ötvözetek nikkeltartalma több mint fele, ami 1000 fok feletti munkakörülményekre alkalmas. Szilárd oldat és öregedési feldolgozási eljárás alkalmazásával a kúszásállóság és a nyomószilárdság jelentősen javítható. A magas hőmérsékletű környezetben használt magas hőmérsékletű ötvözetek elemzése során a nikkel alapú magas hőmérsékletű ötvözetek alkalmazási köre messze meghaladja a vasalapú és kobalt alapú magas hőmérsékletű ötvözetek hasznosságát. Ugyanakkor a nikkel alapú, magas hőmérsékletű ötvözetek is a legnagyobbak a gyártásban és felhasználásban Kínában. Számos turbinalapát, égéstér és még turbófeltöltő is nikkel alapú ötvözetet használ előkészítő anyagként. Az elmúlt fél évszázad során a repülőgép-hajtóművekben használt anyagok magas hőmérséklettel szembeni ellenállása az 1940-es évek végi 750 fokról a 90-es évek végére 1200 fokra nőtt. Ez a jelentős javulás az öntési eljárások, a felületi bevonatok és egyéb szempontok gyors fejlődéséhez is vezetett.
(3) Kobalt alapú, magas hőmérsékletű ötvözet
A kobalt alapú magas hőmérsékletű ötvözetek kobalt alapúak, körülbelül 60 százalékos kobalttartalommal. Ugyanakkor olyan elemeket kell hozzáadni, mint a Cr és a Ni, hogy javítsák a magas hőmérsékletű ötvözetek hőállóságát. Bár az ilyen típusú magas hőmérsékletű ötvözetek jó hőállósággal rendelkeznek, a különböző országokban viszonylag alacsony kobalttermelés miatt a feldolgozás nehézkes, és a felhasznált mennyiség nem nagy. Általában magas hőmérsékleti körülményekhez (600-1000 fok) és magas hőmérsékletű alkatrészekhez használják, amelyek hosszú ideig rendkívül összetett igénybevételnek vannak kitéve, mint például a munkalapátok, turbinatárcsák, égéskamra forróvégű alkatrészek és repülőgép-hajtóművek. A jobb hőállóság elérése érdekében általában olyan elemeket kell hozzáadni az előkészítés során, mint a W, MO, Ti, Al és Co, hogy biztosítsák a kiváló hő- és fáradtságállóságot.